Haydn az évek folyamán annyira okosan gazdálkodott, anyagi helyzete annyira megszilárdult, hogy házat vásárolt Kismartonban. (Mozart vagy Beethoven még csak nem is álmodhatott efféléről.) Haydnnak a házvásárláshoz kölcsönt kellett felvennie, aminek egy részét 1770 őszén váratlanul felmondták. Pénzzavarba jutott és a herceghez fordult: „legalázatosabban kérem Főméltóságodat, hogy ezt a 400 forintot a hercegi főpénztárból nekem kegyesen kiutalni méltóztassék. Ennek fejében negyedévenként 50 forint járandóságomat … mindaddig levonhatják, amíg a teljes adósságot le nem törlesztettem”. Kérését, mint mindig – akár a zenészei, akár a maga ügyében folyamodott –, teljesítették.
J. Haydn: Ein kleines Haus, Hob.XXVIa:45
Előadja: Anne Cambier (szoprán), Jan Vermeulen (fortepiano)
Ein kleines Haus, von Nussgesträuch umgrenzt,
Wo durch das Fensterchen die Morgensonne glänzt
Und mich vom Schlaf das Lied der Lerche weckt;
Ein kleiner Tisch, den mir die Liebe deckt;
Ein kleines Feld, das keinen Zehnten gibt;
Ein alter treuer Nachbar, der mich liebt;
Ein reiner Himmel, ein unverdorbnes Blut,
Und zu der Arbeit froher Mut;
Das schöne Glück, Freund, neidest du es mir?
Hätt’ ich‘s nur erst, hätt’ ich’s nur erst!
Ich teilt´ es, ich teilt´ es gern mit dir!
(ismeretlen szövegíró)
Forrás: Bartha Dénes–Révész Dorrit: Joseph Haydn élete dokumentumokban. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2008