Schloss Esterházy

Grafikus változat

Látogatói információk

NYITVATARTÁS:
hétfő: zárva
kedd-vasárnap 10.00-17.00
pénztár nyitvatartás: 9.45-16.30

 

KARRIER

Projektek 

Parkoló - térkép

Restaurálás alatt a múzeumi előtér

Vissza a hírekhez
Az Esterházy-kastély európai uniós forrásokból zajló felújításának II. üteme keretében restaurátori munkák zajlanak többek között a díszudvarból bevezető és a belső lépcsőházba nyíló előtérben is. Ez az előtér az épületegyüttesnek ahhoz a központi magjához csatlakozik, amelynek az építtető Esterházy „Fényes” Miklós az építkezés során különleges szerepet szánt.

A különleges szerep természetesen már magából a funkcióból is adódott, hiszen ez a térrész a reprezentáció legfőbb helye volt, ahol részben a zenei rendezvények, részben pedig az egyéb mulatságok jelentősebb része zajlott. Az előtérnek a központi térrészhez való tartozása a funkcióból is adódott, hiszen a díszterembe az előtérből indulva a lépcsőházon át lehetett feljutni és ez így van ma is. Esterházy azonban egyéb mást, a valóságos dolgokra ráépülő absztrakt tartalmat is ide csatolt, miáltal a kötelék – az együvé tartozás – még szorosabbá vált. Az idők során ezen utóbbi összefüggés, lévén hogy elvont gondolati tartalom, könnyen feledésbe merült és csak manapság, e központi rész, az emeleti díszterek folyamatban lévő komplett restaurálása során vált, újra felismerhetővé.

Ennek tartozéka az előtér és a már restaurált lépcsőház is. A lugasszerű megformálás önmagában is megállja a helyét, de lehet olyan elem is, amely a palotához vezető utat övezi. A tört fehér (elefántcsont) színű falak tükreit rózsaszín keretezés borítja, amelyet virágfüzérek sora sző át. A Napisten palotájához fűződő gondolati tartalom természetesen absztrakt és irracionális is egyben, de itt mégsem alaptalan. Nemcsak a barokk-kornak vonzalma az idealizált világhoz, hanem a festés során alkalmazott technológia is ide köti. Itt ugyanis olyan megoldást alkalmaztak egykor, amely a többi festett szoba esetében már nem fordult elő. A felületeket kőporos glettel látták el, amelyre azután alapozó meszelés nélkül közvetlenül, maga a festés készült. Ez nem egy jellegzetes barokk-kori technológia. A különcködő kialakítás csak akkor nyer értelmet, ha mögötte valamilyen egyéb tartalmi- és vele valamilyen látványbeli szándék is megbújik. Ez pedig nem más, mint a díszterek reprezentációjának felvezetése és kiegészítése, s egyúttal a természettel való – szinte szimbiózisnak mondható – együttélés demonstrálása.

A restaurálás során kibomló, több részletében újrateremtett falképek még inkább megerősítik azt a tapasztalatot, miszerint a kastély egyik rendkívüli vonzerejét a 18. században a finom külső és belső részletek gazdagsága adta. E részletek most, a folyó munkák során bomlanak ki újra – ennek egyik példája ez az előtér is, a maga leheletfinom, ugyanakkor pazar festésével.