Esterházy-kastély
Magyar Deutsch Slovenský
Kezdőlap Kastély Programok Szolgáltatások Hírek Galéria

A herceg szalonjai

Eszterháza, a mai fertődi kastély négy díszlakosztályát 1764 és 1768 között az épület középrészében alakították ki. A földszinten a sala terrenából Nyugatra a herceg, „Pompakedvelő” Esterházy Miklós, Keletre pedig a hercegné, Maria Elisabeth Ungnad von Weissenwolff lakosztálya nyílt. Az emeleten ugyanebben a rendszerben a díszteremtől Nyugatra és Keletre szintén egy-egy lakosztály kapott helyet, ahol a 18. században a legelőkelőbb vendégeket szállásolták el.

Ezeket a lakosztályokat a barokk és rokokó kastélyépítészetben kialakult hagyományok alapján képezték ki. A korabeli kastélyok legfontosabb lakosztályai az épület közepén lévő díszterekből szimmetrikusan nyíltak. Az egyik oldalon általában a férfi, a másik oldalon pedig általában a női lakosztályok helyezkedtek el. Eszterháza középrészében a nyugati a férfi, a keleti pedig a női oldal volt. Ez az elrendezés a francia kastély- illetve palotaépítészetből származik, hozzánk német közvetítéssel jutott el.

Mivel a díszlakosztályok Eszterháza legrégebbi részében helyezkednek el, 1764-nél korábbi részleteik is vannak: a hercegi és a hercegnéi lakosztályban az 1960-as években kínaizáló falfestéseket tártak fel. 1764 és 1768 között azonban ezeket a falfestéseket drágább, igényesebb falburkolatokkal takarták el. Az előszobákat fal nagyságú olajfestményekkel, pannókkal díszítették. A legtöbb helyiségbe fa falburkolatot, ún. boiserie-t építettek be. Ennek a faragásait aranyozták, fényesre polírozott fehér felülete pedig az alabástromot vagy a márványt idézte fel. Ilyen volt a hercegi lakosztályban például a hercegi sarokszalon, a hercegi kandallós szalon és a hálószoba is. A legértékesebbek azonban a távol-keleti lakktáblákból készült falburkolatok voltak. Egyes helyiségeket pedig kínai papírtapétával, selyemszövettel vagy gobelinekkel láttak el. A falkialakítás rendszert követett, a barokk-rokokó kastélyépítészet szabályai szerint mindegyik helyiségtípus – pl. előtér, szalon vagy kabinet – a funkciójának megfelelő burkolatot kapott.

A főúri lakosztályok elrendezését a 18. században szigorú szabályok határozták meg. Az alaprajz nem csupán az építészeti divat, hanem a társadalmi elvárások hatásait is tükrözte. A barokk-rokokó kastélyépítészetre Európa-szerte a 17. században kialakult francia példák hatottak. Az eredeti minták azonban régiónként változhattak. Eszterházára sem közvetlenül, hanem közép-európai, leginkább német közvetítéssel kerültek át.

Egy főúri lakosztály alaprajzi sémája a következőként épült fel: egy vagy több előszoba, utána egy vagy több szalon, végül pedig a kisebb kabinetek, tehát intimebb szobák, és végül a hálószoba. Ezek között a helyiségek között hierarchiát állítottak fel. Az etikett megszabta, hogy ki hová léphetett be. A főurak vendégeik fogadását a szalonokban tartották, és megbeszéléseiket, hivatalos ügyeiket is általában itt intézték. A társasági élet tehát a szalonokban zajlott. A vendégeknek azonban az előszobában kellett várniuk. Ezt a helyiségtípust franciául antichambre-nak hívták. A legdrágább berendezéssel általában a kabineteket, az intimebb szobákat látták el. A tulajdonos gazdagságát és ízlését leginkább itt fitogtathatta. Számunkra talán furcsának tűnhet, de a hálószobák is nyilvánosak voltak: a kastélyokat látványosságként meg lehetett tekinteni, és ilyenkor az érdeklődőket a hálóba is bevezették. A 18. századi arisztokrácia élete ugyanis nagyon szorosan összefonódott a reprezentációval. Éppen ezért még a hálószobákat is ennek alárendelve alakították ki. Még társasági eseményeket is tarthattak itt: ma már kicsit furcsának tűnhet, de a nyugat-európai főnemesség köreiben szokás volt, hogy a sikeres szülés után a ház úrnője az ágyban fogadta a jókívánságokat kifejező vendégeket.

A fentiekben felsorolt helyiségtípusok Eszterházán is megvoltak. A sala terrenából a hercegi lakosztály előszobája, antichambre-ja nyílt. Utána következett egy sarokszoba, az ún. sarokszalon. Ezt követte az ún. kandallós szalon, majd a herceg hálószobája következett. Esterházy Miklós a hálószoba mellé egy ékszerdoboz szerű kabinetet is kialakíttatott magának, amit dolgozószobaként használt: ez volt az ún. kínai lakk-kabinet.

A társasági élet azonban leginkább a szalonokban zajlott és a hivatalos ügyeket is itt beszélték meg. Nagyon valószínű, hogy ez Eszterházán sem volt másképp: a herceg feltehetőleg a sarokszalonban és a kandallós szalonban fogadta a vendégeit. A kandallós szalon nevének oka van: a fűtést itt egy kandalló szolgáltatta. Ez a tény is aláhúzza, hogy a helyiség kiemelt szerepet kapott. A kandalló ugyanis reprezentatív berendezési tárgynak számított, hiszen a kastélyt cserépkályhákkal fűtötték. Csak a díszterembe és néhány kiemelten fontos térbe építettek be kályhák helyett kandallókat. Ilyen tér volt a hercegi kandallós szalon is. Ezeknek a helyiségeknek a fontosságát az is jelzi, hogy a korábbi falfestéseket drágább falburkolatra cserélték le. A fényes felületűre polírozott, fehér krétával „mázolt” faborítás ragyogása a legdrágább anyagokat, a márványt és az alabástromot idézte fel. Ennek a hatását az aranyozással is fokozták. A közép-európai kastélyépítészetben ez a fajta falburkolat elterjedtnek számított. A reprezentatív térkialakításhoz mindenesetre jól illett. Esterházy herceg tehát gondoskodott arról, hogy szalonjaiban vendégeit méltó körülmények között fogadhassa.

Felhasznált irodalom:
Dávid Ferenc: Eszterháza belső terei. Ars Hungarica, XXVIII. évf. (2000) 1. sz. 73–95.
Szentesi Edit: Eszterháza 18. századi leírásai. In: Kő kövön. Dávid Ferenc 73. születésnapjára. Stein auf Stein. Festschrift für Ferenc Dávid. Szerk. Szentesi Edit, Mentényi Klára, Simon Anna. II. kötet. Band 2. Vince Kiadó, Budapest, 2013. 165–229.
Vadászi Erzsébet: Magyar Versália. Műemlékek Állami Gondnoksága, Budapest, 2007

Képek:
1. fotó: A fertődi Esterházy-kastély sala terrenája Dél felé, jobbra a hercegi lakosztály. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.
2. fotó: A hercegi sarokszalon. Az 1750-es évek végén készült kínaizáló falképeket az 1960-as években tárták fel. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.
3. fotó: A hercegi sarokszalon. Az 1764 és 1768 közöt készült falburkolat vagy boiserie maradványai az 1960-as években végzett felújítások után. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.
4. fotó: A hercegi kandallós szalon. Az 1730-as években készült kínaizáló falképeket 1969-ben restaurálták. 1764 és 1768 között hasonló falburkolattal takarták el őket, mint aminek a maradványai a hercegi sarokszalonban láthatók. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.

Látogatói információk

NYITVATARTÁS:
hétfő: zárva
kedd-vasárnap 10.00-17.00
pénztár nyitvatartás: 9.45-16.30

 

KARRIER

Projektek 

Parkoló - térkép