A mocsár közepén

A fertődi Esterházy-kastély, a hajdani Eszterháza középső épületrésze a kastély magja. Itt helyezkednek el a díszterek és ide csoportosították a hercegi és a fejedelmi díszlakosztályokat. A földszint dísztere, az ún. sala terrena is itt található. Ez a kastély magja, falai az Esterházy „Fényes” Miklós herceg-korabeli nagy bővítések előtti kis süttöri kastély falait foglalják magukba.

A sala terrena olasz szó, földszinti termet jelent. A sala terrenák a barokk és rokokó építészet jellegzetes tértípusai voltak: olyan díszterek, amelyek a földszinten helyezkednek el és díszítésük legtöbb esetben a természetet idézi fel. A díszítés készülhetett stukkóból, vagy lehetett falfestés, esetleg egyszerre mindkettő. A vöröksői (ma Červený Kameň, Szlovákia) Pálffy-vár 17. századi sala terrenájának dekorációja például barlangokat és cseppköveket formáz. Az 1770-es évek második felében épült noszvaji De La Motte-kastély sala terrenájának falfestései lugasokat ábrázolnak. A szombathelyi püspöki palota 1780-as évek elején kialakított sala terrenájának falain pedig ókori római romok és mitológiai alakok láthatók.

Eszterházán a sala terrenát 1764-ben alakították ki. Bécsi mesterek dolgoztak rajta. Díszítését a Mária Terézia schönbrunni kastélyában is dolgozó Anton Georg Bolla stukkátor irányította. A terem márványburkolata Stephan Gabriel Steinböck kőfaragó műve. A fal stukkóból készült virágfüzéreit Wenczel Kaufer alakította ki. Az aranyozást Anton Rogg és Heinrich Polhammer készítette. Az üvegezett ajtókat a 18. században redőnyökkel árnyékolták, amelyekre Sebastian Lieb női fejeket festett.

A sala terrenát egy kilenc boltmezőből álló mennyezet fedi. A boltmezőket puttókat ábrázoló freskókkal töltötték ki, amelyeket Wolfgang Köpp bécsi akadémiai festő készített. A terem közepén lévő boltmezőkben a puttófigurák virágfüzérekből font betűket tartanak. Ezek németül a herceg nevének kezdőbetűit adják ki: F N E, azaz Fürst Nicolaus Esterházy (Esterházy Miklós herceg).

A két oldalfalban egy-egy márványmedence látható, ami mögött díszes keretű tükrök emelkednek. A márványmedencéket Paul Ungleich faragta, a mögöttük lévő tükröket pedig Leopold Wolff bécsi cége szállította. Ezeket a márványmedencéket és a keretezésüket eredeti elemek felhasználásával 2011-ben rekonstruálták, amikor a sala terrena és a tőle Északra fekvő terem, a sala terrena előtere restaurálása és műemléki helyreállítása zajlott. A márványmedencék legérdekesebb díszeit azonban nem lehetett helyreállítani: a medencékbe a 18. században sziklákat és nádast utánzó porcelándíszeket helyeztek el békák, gyíkok, gémek és más vízimadarak életnagyságú porcelánfiguráival együtt. A porcelándíszeket az akkor már híres bécsi porcelánmanufaktúra szállította. Ezeket az érdekes porcelándíszeket a két világháború között készített fotókról ismerjük. A II. világháború végén ezek a sérülékeny tárgyak elpusztultak vagy eltűntek.

A békák, gyíkok és gázlómadarak, valamint a sziklák egy sala terrenához méltó módon a természetet elevenítették fel. Mindez a restaurált stukkódíszeken még ma is érzékelhető: zöldes színekben játszó vízinövényeket, színes virágokat és a márványmedencék falfülkéi felett halakat látunk. Az eszterházai sala terrena tehát a Fertő-tó élővilágát, flóráját és faunáját idézi meg. Tudatosan utal a kastély környezetére, ami a 18. században még sokkal vadabb, mocsarasabb volt. Hiszen Eszterháza a fertő-tavi mocsár szélén épült.

A látogató tehát a földszint legreprezentatívabb termében azt érezhette, mintha egy kicsit még mindig kint, a kastélyt körülvevő világban lenne. Nem tudjuk, hogy Esterházy herceg vendégei a 18. században mit gondolhattak. A leírásokban megbúvó félmondatokból sejthetjük, hogy le voltak nyűgözve. Nem csoda, hogy a sala terrenában olykor banketteket is adtak. Tudomásunk van arról, hogy 1773. augusztus 31-én, Mária Terézia királynő látogatása alkalmával harmincnégy személyre itt terítettek meg egy ebédlőasztalt. Míg az uralkodó a lakosztályában, szűk körben ebédelt, addig kísérete legrangosabb tagjai, köztük gyermekei is ennél a lenti asztalnál étkeztek.

A sala terrenától Északra fekvő teremnek, a sala terrena előterének is hasonló hangulata van: a zöldes, sáslevél szerű növények és a virágok mintegy előkészítik azt a látványt, ami a sala terrenában fogadja az északi díszudvar felől érkezőket. Holott a sala terrena előterét néhány évvel később, 1768-ban alakították ki. A munkálatokat itt is Anton Georg Bolla stukkátor irányította. A díszítést úgy alakította ki, hogy felkészítse a látogatót arra a látványra, ami a földszint legdíszesebb termében fogadni fogja.

Felhasznált irodalom:

Dávid Ferenc: Eszterháza belső terei. Ars Hungarica, XXVIII. évf. (2000) 1. sz. 73–95.

Rélation des fetes données a sa Majesté L’Imperatrice, par S.A.M. le Prince d’Esterhazy, dans son Château d’Esterhaz Le 1. et 2. 7-ber 1773. Wienne, de l’Imprimerie Ghelen, 1773

Vadászi Erzsébet: Magyar Versália. Műemlékek Állami Gondnoksága. Budapest, 2007

1. fotó: A fertődi Esterházy-kastély sala terrenája. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.

2. fotó: A sala terrena előtere. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.

3. fotó: A sala terrena mennyezete. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.

4. fotó: A sala terrena az 1920-as években. Magántulajdon. Sulyok Miklós felvétele az eredeti képről. ©

5. fotó: A sala terrena 1940 körül. Diebold-album. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár, 97-2016.