Schloss Esterházy

Grafikus változat

Az élet fonákjai

Joseph Haydn köztudottan jó, olykor vaskos humorát, maliciózus világlátását londoni naplói és a fennmaradt anekdoták őrzik. Örömét lelte minden humoros helyzetben, élesen észrevette a helyzetek fonákságait. Alapkarakteréről –  megjegyzései mellett – a műveiben felfedezhető örök „viccelődés”, a zenei témákkal való folytonos „játék” is tanúskodik.

1792-ben, első londoni naplójában az alábbi történetet jegyezte föl egy inkompetens karmesterről: „Egy nagy hangversenyen a karmester már készen állt az első szám megkezdéséhez;az üstdobos hangosan odaszólt neki, hogy egy pillanatig várjon, mivel két dobját még nem hangolta be. A dirigens nem akart és nem tudott tovább várni. Visszaszólt hát: akkor transzponáljon.”

Angol nyelvtudás nélkül érkezett Londonba, de hamarosan rádöbben, hogy semmiképpen nem nélkülözheti a nyelv ismeretét: „minden hajnalban, amikor angol grammatikámmal az erdőben sétálok” – írja Haydn 1791 őszén. Naplói akár  nyelvi humor megértéséről is tanúskodnak: „Kiruccanás Jerseybe, avagy a divatos válás. – Trip to Jersey, or divolce àla mode. NB. Jersey a walesi herceg új szeretőjének a neve.”

Találunk egy „bibliai tárgyú” versikét is. Haydn londoni barátairól (a hegedűs és impresszárió Johann Peter Salomonról és Davidde énekesről) faragott német nyelvű tréfát, amelynek vagy szerzője, vagy fordítója volt:

 

Salamon és Dávid nagy bűnösök voltak,

Szép nejük volt, sok-sok gyereket csináltak.

Mikor aztán koruk ennek határt –

Dalt csinált az egyik, a másik meg zsoltárt”

 

A Haydn-kultusz hamar felütötte a fejét, amelynek megnyilvánulásait döbbenettel vegyes malíciával rögzíti:„[1791] december 14-én első ízben ebédeltem Mr. Show-nál. A kapuban fogadott, majd a feleségéhez vezetett, akit két lánya s egyéb ladyk vettek körül. Végigudvarolva a kört, észrevettem, hogy mind a háziasszony, mind a leányai és a többi asszonyép 3 ujjnyi széles gyöngyszín szalagot viselnek a homlokukon, arannyal hímzett Haydn felirattal. Ugyanez a név állott Mr. Show ruháján is, a gallér két végén, a legfinomabb acélgyöngyből kivarrva.”

A kultusz már valósággal groteszk formája 1804-ben William Gardiner angol harisnyagyáros ajándékában nyilvánult meg: udvarias levél kíséretében hat pár gyapotharisnyával kedveskedik az idős mesternek, amelyek mindegyikébe más-más Haydn-téma dallamát szőtték, az „Üstdob” szimfónia Andantéjától egészen a császárhimnusz, a „Gott erhalte” dallamáig.

1805 januárjában rejtélyes forrásból az a hír terjedt el Londonban és Párizsban, hogy Haydn meghalt! Februárban egy nagyszabású gyászünnepségen Párizsban Mozart Requiemjének hangjaival kívánták búcsúztatni az éltes mestert. Haydn jó humorral fogadja a hírt, és utólag kedélyesen megjegyzi: „Ej, ezek a jó párizsi urak! Nagy hálával tartozom az előlegezett tisztességért. Ha tudok róla, magam utaztam volna oda, hogy személyesen dirigáljam a gyászmisémet!”

 

Forrás:

Bartha Dénes–Révész Dorrit: Joseph Haydn élete dokumentumokban. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2008

Látogatói információk

NYITVATARTÁS:
hétfő: zárva
kedd-vasárnap 10.00-17.00
pénztár nyitvatartás: 9.45-16.30

 

KARRIER

Projektek 

Parkoló - térkép