Egy rejtélyes lépcső

A fertődi Esterházy-kastély, a hajdani Eszterháza rokokó díszlépcsője a kastély Észak felé néző díszudvarában emelkedik és az I. emeleti díszterem előterébe vezet. Ha azt gondoljuk, hogy a rokokó építészetnek ezt a remekművét naponta használták, akkor tévedünk. Mivel a díszterem (és a hozzá vezető előtér) csak bizonyos alkalmakkor volt használatban a díszlépcsőt is csak ritkán vették igénybe. Funkciója inkább a reprezentáció volt.

A lépcső építésének története elsőre egyértelműnek tűnik: 1959-ben, amikor felújították az egyik lépcsőfok hátsó felületén bevésve megtalálták az 1768-as évszámot, ami nyilvánvalóan elkészültének az évét jelöli. Akkoriban a kastély még csak egyemeletes volt, ahogy egy valószínűleg 1768 és 1772 között készült rajzon is kivehető. A második emeletet és a középső részt koronázó ún. belvedert csak 1775 és 1778 között építették fel.

A díszlépcső mögött, az épület belsejében viszont található egy másik lépcsőház is: ez a belső főlépcsőház. Ide egy olyan ajtón át juthatunk be, ami a díszlépcső mellett nyílik. Ez a belső lépcső szintén a díszterem előterébe vezet. Falait rokokó díszítőfestés borítja, amit legutóbb 2011-ben restauráltak. Ezt a lépcsőházat is 1768 körül alakíthatták ki.

De mégis, mi az, ami érdekes ezekben a lépcsőkben? A kutatók szerint kialakításuk körülményei, amiről évtizedek óta vita folyik. A díszterem és előtere, valamint a földszinten lévő sala terrena és annak az előtere, továbbá az ezekből a terekből nyíló díszlakosztályok ugyanis a kastély legrégibb részét képezik. Már 1762 előtt is álltak, amikor Esterházy „Pompakedvelő” vagy „Fényes” Miklós elkezdte kibővíttetni az épületet, hogy létrehozza a ma ismert Eszterházát.

Ehhez a központi maghoz két ütemben kapcsolták hozzá az oldalszárnyakat. Az első bővítés 1762 és 1764 között zajlott le. Ekkor az oldalszárnyak még csak a sarkaikon érintkeztek a középrésszel, azaz a régi kastélymaggal. Még nem biztosították az átjárást az épületrészek között. Az így kialakított homlokzat csupán egy kulisszát, egy amolyan „színpadi díszletet” alkotott. 1764 és 1768 között aztán úgy teremtették meg az összeköttetést a középrész terei és az oldalszárnyak között, hogy északi irányban, a díszudvar felé kibővítették a középrészt. Ez azt jelenti, hogy a díszterem előterét és a sala terrena alatta lévő előterét megnagyobbították, a díszlakosztályokat pedig Észak felé egy-egy helyiségsorral megtoldották. Így jött létre a belső főlépcsőház tere is. Ezek a helyiségek már biztosították az átjárást az oldalszárnyakba.

A tudományos vita azon folyik, hogy ez az 1764 és 1768 közötti bővítés egy, vagy két ütemben zajlott-e le. Tehát először külön kibővítették-e a díszterem és a sala terrena előterét észak felé és csak egy következő ütemben toldották-e meg a díszlakosztályokat, vagy a díszlakosztályokkal egyszerre bövítették-e ki a díszterem és a sala terrena előterét, azonnal előállítva a mai térszerkezetet. Úgy tűnik, hogy ezt a kérdést még nem döntötték el. A kutatók ugyanis máshogyan értelmezik az igen szűkszavú írott forrásokat, valamint a különféle felújítások során a kasély falában megfigyelt nyomokat. A kérdésre megnyugtató választ talán egy újabb helyszíni kutatás adhat, amire azonban csak a következő felújítás alatt lesz lehetőség, amikor a vakolat alatti falazat egyes helyeken újra láthatóvá válik.

A két bővítési ütemről vallott nézetek abban is eltérnek, hogy mikor milyen lépcsőket építettek. Az, aki elfogadja a két ütemben történő bővítés elméletét úgy gondolja, hogy az első ütemben, a sala terrena és a díszterem előterei helyén építettek vagy építeni akartak egy lépcsőt, ami közvetlenül a díszterembe vezetett vagy vezetett volna. Azok, akik szerint a középrészt egy ütemben bővítették úgy gondolják, hogy tervbe sem vették egy ilyen lépcső építését, hanem egyszerre építették fel a mai belső főlépcsőházat és az udvari díszlépcsőt. Az eltérő nézetek abból fakadnak, hogy ugyanazokat az írott forrásokat máshogyan értelmezik.

A fenti eset jól rávilágít arra, hogy még ha biztos is egy esemény – jelesül az, hogy 1768-ban felépítették az udvari díszlépcsőt –, akkor sem biztosak annak az eseménynek a körülményei. Eszterháza tehát még egy ilyen egyértelmű esetben is tartogat rejtvényeket.

A rokokó díszlépcső kovácsoltvas kandelábereit több mint száz évvel később, feltehetőleg az 1890-es években, 1894–1896 körül készítették. Mivel az eredeti kandeláberek az idők során nagyon rossz állapotba kerültek, 2016-ban leszerelték és deponálták őket. Azért, hogy az eredetieket ne tegyék ki az időjárás viszontagságainak jelenleg kópiák láthatók a lépcsőn.

Felhasznált irodalom:

Dávid Ferenc: Eszterháza belső terei. Ars Hungarica, XXVIII. évf. (2000) 1. sz. 73–95.

Dávid Ferenc: A fertődi Esterházy kastély építéstörténete. Megjegyzések Mőcsényi Mihály könyvének megjelenése után. In: Romantikus kastély. Tanulmányok Komárik Dénes tiszteletére. Szerk. Vadas Ferenc. Hild-Ybl Alapítvány, Budapest, 2004. 109–119.

Mőcsényi Mihály: Eszterháza fehéren-feketén. CD-ROM melléklettel. H. n., é. n. [Budapest, 1998]

Mőcsényi Mihály: Eszterháza korszakai. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Monprofit Kft., Fertőd, 2016

Vadászi Erzsébet: Magyar Versália. Műemlékek Állami Gondnoksága. Budapest, 2007

1. fotó: A fertődi Esterházy-kastély udvari díszlépcsője. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.

2. fotó: Eszterháza egy feltehetőleg 1768 és 1772 között készült madártávlati rajzon, részlet. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár. Készítette: Kincses Károly, 2016 ©

3. A fertődi Esterházy-kastély belső főlépcsőháza. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.

4. fotó: Az udvari díszlépcső részlete. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.

5. fotó: Kandeláber az udvari díszlépcsőn. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.