Schloss Esterházy

Grafikus változat

Barokk színháztörténeti túra

Eszterháza színházai

A 18. századi udvari élet szerves része volt a színház, ahová szinte mindenki járt, még a kevésbé tehetősek is. Esterházy „Fényes” Miklós operaházát a „herceg kegyéből” bárki ingyenesen látogathatta. A családnak saját zenekara és operatársulata volt, de meghívott színházi társulatok és balett-táncosok is felléptek. A operaház a kastély előtti díszkerttől, az ún. nagy partertől nyugatra állt, a bábszínház pedig keletre, gyakran nagyszínháznak és kisszínháznak nevezték őket.

Az operaházat 1768-ban adták át, Albert szász-tescheni herceg és felesége, Mária Krisztina főhercegnő, Mária Terézia kedvenc lánya látogatása alkalmával. Ekkor csendült fel először Joseph Haydn Lo speziale (A patikus) című operája. Az operaház 1779 telén leégett, a helyén azonban egy év alatt felépült az új, nagyobb operaház, ami már négyszáz férőhelyes volt. Az év minden hónapjában tartottak előadásokat, a nyári időszakban naponta. Az operaház sajnos nem maradt fenn, az épület helyén ma egy sárga kerítésfal húzódik.


Haydn

Haydn 1761-ben, 29 éves korában állt az Esterházyak szolgálatába, eleinte másodkarmesterként. Az ő feladata volt a kamarazene, a színpadi és az egyházi zene biztosítása a hercegi udvarban. Karmesterként és zeneszerzőként dolgozott, valamint a zenekarral kapcsolatos hivatali feladatokat is ellátta. Miklós herceg remek barytonjátékos volt (ami egy régi típusú, csellószerű, hathúros vonós hangszer), számára komponálta Haydn a baryton triókat.

Haydn ideje jelentős részét Eszterházán töltötte, ennek ellenére kottái bejárták egész Európát. Műveket rendeltek tőle Spanyolországból, Franciaországból, Nápolyból, Poroszországból, és kottakiadók keresték meg, hogy kiadhassák a műveit. Bár több meghívást is kapott külföldre, Miklós herceg 1790-ben bekövetkezett haláláig hű marad az Esterházy-udvarhoz. Ezt követően jelentős sikereket ért el két londoni útjával. A későbbi osztrák császári himnuszt, a Gotterhaltét is ő komponálta. Haydn továbbra is az Esterházy család szolgálatában maradt, II. Miklós herceg megbízására újjá szervezte az udvari zenekart és operatársulatot Kismartonban [ma Eisenstadt, Ausztria]. Bécsben hunyt el, sírhelye Kismartonban található.

A kastély kertjében Haydn és Miklós herceg szobrai Baráz Tamás szobrászművész alkotásai, mindkettőt 2013-ban avatták fel.


Pietro Travaglia

Pietro Travaglia építész, színházi díszlettervező a milánói Galliari testvéreknél kezdte a pályafutását, akik a kor legjelentősebb színházi látványtervezői közé tartoztak. 1771-ben állt az Esterházyak szolgálatába és az opera díszletei és jelmezei mellett ő tervezte meg a kastély ünnepségeinek látványvilágát, valamit a tűzijátékokat is. A látványtervezés már a 18. században szakterületekre oszlott: volt, aki a figurákat tervezte, más a díszletek tervezéséért felelt, és külön szakember gondoskodott a kivitelezésről. Külön csoportot képeztek a színházak gépezeteivel foglalkozó mérnökök. Travaglia vázlatkönyvében mind díszlet-, mind pedig jelmeztervek találhatóak, és felelt a kivitelezésért is.

Travaglia egyetlen fennmaradt vázlatkönyve hét jelmeztervet tartalmaz, amik az Armida című operához készültek. A kiállításon egy férfi és egy női jelmez rekonstrukciója látható, amit ezek a rajzok inspiráltak, és 18. századi színházi viseletek alapján készítették el őket.

A legtöbb színházban egy tucat állandó díszletet használtak és kis módosításokkal minden előadáshoz ezeket építették fel. Az egyes elemek annyira gyakoriak voltak, hogy típusdíszletnek nevezzük őket. Kiemelt előadásokra, premierekre viszont pompás, egyedi díszletek készültek. A díszletek mozgatható falakra szerelt, óriási térhatású festmények voltak, ezeket Travaglia díszletfestő munkások segítségével készítette el.


A Bábszínház

A bábszínház épülete azért egyedülálló, mert kifejezetten a bábjátszás céljából emelték. A bábjátékokat vándor bábjátékosok adták elő vásárokon, dobozokba rejtetett, hordozható díszletek segítségével, de a magas színvonalú bábjátszás a főúri udvarokban is helyet kapott. Ezeket a bábdarabokat is díszes termekben felállított, összecsukható díszletek között adták elő.

A 18. századi kertek kedvelt eleme volt a műbarlang, úgynevezett grotta. A bábszínház épülete a kertből nyílik és belső terében a 18. században egy műbarlangot alakítottak ki szobrokkal, csobogókkal, kavics- és kagylómozaikkal. A bábelőadásokat ebben a sejtelmes hangulatú, gyertyafényes környezetben rendezték meg. A bábok sajnos nem maradtak fent, de elmondhatjuk, hogy a 18. században kb. 23–38 cm magasak voltak és fából, papírmasésból, kitömött textilből készültek. Embereket, állatokat, mitikus teremtményeket ábrázoltak, egy különleges csoportjukat pedig átalakítható volt.

Eszterházán a bábszínházat 1773-ban adták át Mária Terézia látogatásának tiszteletére. Joseph Haydn báboperáit, a Götterath-ot, valamint a Philémón és Baukiszt adták elő.


A színházak sorsa a fénykor után

Esterházy „Fényes” Miklós 1790-es halála után fia, Antal herceg felszámolja az eszterházai társulatot. Rövidesen megkezdődött a Kismartoni [ma Eisenstadt, Ausztria] színház megújítása, a felszereléseket átszállították oda, a használaton kívüli darabokat, köztük a bábokat pedig eladták. Joseph Haydn Londonba utazott, Pietro Travaglia pedig nem sokára nyugdíjba vonult. Az opera használaton kívül állt, a 19. század közepén pedig lebontották. A bábszínház épületét magtárrá alakították át, a díszes belső teret elbontották, a zenekari árkot a törmelékkel töltötték fel. A kiállításon látható töredékek a zenekari árok feltárása során kerültek elő.

A bábszínház felújítása 2013-ra készült el, azóta koncerteknek és más rendezvényeknek ad otthont, akárcsak a 18. századi fénykor idején.

Látogatói információk

A hatályos kormányrendelet értelmében ZÁRVA


Látogatói menetrend
Betartandó óvintézkedések
Zoób Kati: Repertoár - Az ellentétek harmóniája
A weboldal adatkezelési szabályzata itt érhető el. 
Tájékoztatás rendezvényen készült képek felhasználásáról

Projektek