Esterházy-kastély
Magyar Deutsch Slovenský
Kezdőlap Kastély Programok Szolgáltatások Hírek Galéria

Történetek a kastélyról - 2. rész

Egy rezidencia a mocsárban

A fertődi Esterházy-kastély Magyarország egyik legfontosabb műemléke. A rokokó építészet európai színvonalú hazai képviselője. Építéstörténete hosszúra nyúlik. Eredete homályba vész. Az első adat 1720-ból maradt fenn. Akkor Esterházy József (1689–1721) azzal bízta meg Anton Erhard Martinelli (1684–1747) bécsi építőmestert, hogy süttöri birtokára tervezzen egy húszszobás kastélyt.

Napjainkban ennek a korai épületnek a nyomát sem látjuk. Pedig még áll, a jelenlegi kastélyba beépítve. Esterházy József másodszülött fia, Miklós (1714–1790) bővíttette ki, amikor létrehozta a ma ismert kastélyt. Miklósnak akkor nyílt alkalma nagyszabású építkezésekre, amikor bátyja, Pál Antal herceg (1711–1762) 1762-ben utód nélkül meghalt. A hercegi címet a hatalmas vagyonnal együtt ugyanis Miklós örökölte, aki azonnal hozzáfogott a kis süttöri kastély átépítéséhez. A birtoknak még a nevét is megváltoztatta, 1765-ben családnevéről Eszterházára nevezte át. A fejlesztések végül mintegy negyedszázadon át folytak. Az ország legnagyobb rokokó épületegyüttesét végül az 1780-as évek közepére fejezték be. Esterházy Miklós herceget pompás kastélya, Eszterháza után csak úgy emlegették, hogy a „Pompakedvelő”, Magyarországon pedig manapság leginkább a „Fényes” névvel illetjük.

Ma már nem látjuk, milyen is volt a süttöri kastély. De a mai épület, Eszterháza középső részének falai magukban rejtik. A süttöri birtok mocsaras területen feküdt. Az a pont, ahová a későbbi kastélyt emelték kicsit magasabban van, egy erdős részen. De miért költözött az ország leggazdagabb főnemese a Fertő-tavi mocsár szélére?

Az ok egyszerű: Esterházy Miklós másodszülött fiú volt. Apja, József gróf csak pár hónapig élvezhette a hercegséget, mert Miklóshoz hasonlóan ő is másodszülött volt. József bátyja, Esterházy Mihály herceg (1671–1721) örökös nélkül hunyt el, így a hercegi rang és a vagyon öccsére szállt. József azonban ugyanabban az évben, 1721-ben szintén meghalt. Két kiskorú fiúgyermeket hagyott maga után, Pál Antalt és Miklóst. Kettejük közül Pál Antal volt az idősebb, így a vagyon és a hercegi rang őt illette meg. Miklós a grófi címet és a süttöri birtokot örökölte. A családi központ, a kismartoni (ma Eisenstadt, Ausztria) kastély is Pál Antal tulajdona lett. A szerényebb jövedelmű Miklós grófnak így egy saját rezidenciára volt szüksége. Erre az épülő süttöri kastély megfelelt.

Tehát akkor, amikor a süttöri kastélyt kialakították Miklós még nem volt herceg és még egyáltalán nem volt olyan gazdag, mint bátyja halála után, 1762-őt követően. Sokkal szerényebb lehetőségei voltak.

1721-ben Miklós ráadásul még gyermek volt. Az építkezések Martinelli tervei alapján folytak, a tetőszerkezet elkészítésére pedig Simon Mödlhammer ácsmesterrel kötöttek szerződést. A munkálatokat a kiskorú Miklós helyett egy gyámtanács irányította, amit a gyermek ügyeinek intézésével bíztak meg addig, amíg fel nem nő. A gyámtanácsot a gyermekek édesanyja, Octavia Maria Gilleis bárónő (1688–1762) irányította.

A kert tervezését Anton Zinner császári kertmérnökre bízták. Az 1730-as évekre elkészült a kastélykert egy korai változata. Ez szabályosan, szimmetrikusan rendezett virágágyásokból áll. Esterházy Miklós 1738-ban, nagykorúságát elérve vette át az ügyeinek és a birtoknak az irányítását. A kert déli részét ezért már ő alakíttatta át: a kert déli végét kibővíttette és a tőle déli irányban elterülő Lés-erdőbe ún. boszkékat vágatott. A boszkék sövénnyel kerített, virágágyásokat vagy medencéket, szökőkutakat rejtő sík kertrészek.

A kutatók véleménye megoszlik arról, hogy a Lés-erdőbe a három allét mikor vágták be. Az allék egyenes, fasorokkal szegélyezett sétányok, a barokk kertművészet kedvelt elemei. A süttöri kastély parkjába három allét vágtak: egyet a kastély középvonalában, Dél felé, két másikat pedig rézsútosan, délnyugati és délkeleti irányban. Van olyan vélemény, amelyik az allék keletkezését korábbra teszi, de a legtöbb kutató úgy gondolja, hogy a két rézsútos allét az 1740-es években, Esterházy Miklós megrendelésére hozták létre. Ebben az időben a kert tervezésében egy bizonyos J. M. Hahn működött közre.

Már említettük, hogy a kis süttöri kastélyt beépítették a későbbi kastélyba, falai így a jelenlegi épületben is benne vannak. Ezt az épületet egy 1760 körül készült festményen Észak felől örökítették meg. A festmény a II. világháború végén azonban elveszett vagy elpusztult. Csak egy 1928-as fekete-fehér fotónegatívon örökítették meg. A felvételen látható, hogy a süttöri kastély egy egyemeletes, a mai kastélynál jóval kisebb épület volt. Lényegében ezt az épületet foglalták bele a mai kastély középső részébe. Tartozott még hozzá egy-egy különálló melléképület. A keleti melléképületben (balra) kapott helyet az istálló és a konyha, a nyugati melléképületben (jobbra) pedig a kocsiszín. Ezeket később az oldalszárnyakba foglalták bele.

A kertet már az 1770-es években teljesen átépítették, a ma ismert kertforma pedig a 20. század elejéről származik. Az északi díszudvar sem volt még meg, az íves oldalszárnyak még nem álltak. Helyettük egy falazott kerítés és egy feltehetőleg fa kapu zárta le Észak felől az udvart.

A süttöri kastély parkjával együtt így is egy gróf rezidenciájához méltó épület volt. Esterházy Miklósnak azonban majdnem negyedszázadot kellett várnia arra, hogy a mocsárban álló kis kastélyát tovább építhesse. Azután eltelt egy újabb negyedszázad és Eszterházát immár csak a „magyar Versália”-ként, azaz a magyar Versailles-ként emlegették.

Felhasznált irodalom:

Dávid Ferenc: A süttöri Esterházy kastély és pertinenciája 1760-ban. Soproni Szemle, LXII. évf. (2008) 3. sz. 294–305.

Fatsar Kristóf: Anton Erhard Martinelli 1720. évi tevékenysége Süttörön. Ars Hungarica, XXVIII. évf. (2000) 1-2. sz. 191–196.

Fatsar Kristóf: Az eszterházai lúdlábsétány kialakulásának története. 4D Tájépítészeti és Kertművészeti Folyóirat, I. évf. (2006) 3. sz. 10–17.

Fatsar Kristóf: Átváltozások. Eszterháza nagy parterjének vázlatos története. In: MM XC: Tanulmányok és esszék a 90 éves Mőcsényi Mihály tiszteletére. [4D könyvek.] Szerk. Fatsar Kristóf. Budapest, 2009. 77–90.

Mőcsényi Mihály: Eszterháza korszakai. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont, Fertőd, 2016

Fotó: A süttöri kastély egy 1760 körüli elveszett festményen, 1928-ban készített fotó. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár, Digitális Archívum.


 

A herceg hálószobája

Esterházy Miklós herceg hálószobáját 1767-ben alakították ki a kastély középrészében, a földszinti díszteremből Nyugat felé nyíló volt hercegi lakosztályban. A szobán ugyanaz a bécsi mesterkör dolgozott, mint a kastély többi részén. Közülük név szerint Johann Friedrich Schroth szobrászt, Johann Michael Reiff stukkátort, Bonaventura Corvetta aranyozót és Andreas Sedlmayr aranyozót ismerjük. A kastély középrészében berendezett másik három díszlakosztályhoz hasonlóan a hercegi lakosztályt is a korabeli előírásoknak megfelelően alakították ki. A hercegnek az építészeti divaton túl ugyanis a társadalmi elvárásokhoz is alkalmazkodnia kellett. Eszterháza közép-európai, leginkább német közvetítéssel a francia mintákat vette át. Így a földszinti díszteremből, a sala terrenából nyílt a hercegi lakosztály előszobája. Utána következtek a szalonok, majd végül a hálószoba. Miklós herceg továbbá e mellett hozta létre a kínai lakk-kabinetet.

A hercegi hálószobát fényes felületűre polírozott, fehér krétával „mázolt” faborítással látták el. A burkolatba kis képecskéket foglaltak bele, amelyek az istenek szerelmeit ábrázolták. A fehér felület ragyogása a legdrágább anyagokat, a márványt és az alabástromot idézte fel, amit aranyozással gazdagítottak. Ez a fajta falkialakítás a közép-európai kastélyépítészetben elterjedtnek számított. A herceg ágyát égszínkék selyemdamaszttal húzták be, amit aranyfonalból készített hímzésekkel díszítettek. Ez egy francia, ún. lit à tros dossiers típusú ágy volt. A bútort a fallal párhuzamosan helyezték el és egy fallal párhuzamos támlával is ellátták, míg két rövidebb oldala is támlás volt. Felette baldachin emelkedett, amiről függönyök lógtak le. Ezeknek az volt a szerepük, hogy éjszaka – miután elhúzták őket – a gyakran hűvös szobában melegen tartsák az ágyat.

A színválasztás sem volt véletlen: a kék-arany kombináció az Esterházy család címerét idézte. Az egész hercegi lakosztály ezt a színt kapta, minden bútort égszínkék selyemdamaszttal húztak be. Ez az eljárás is a korszak jellegzetességei közé tartozott: egy-egy lakosztálynak vagy szobának megvolt a saját színe, a szöveteket, bútorhuzatokat, függönyöket, falborításokat egyazon színvilágban tartották.

A hercegi ágy akkor pusztult el, amikor a II. világháború végén a helyi lakosság és a Vörös Hadsereg kifosztotta a kastélyt. A szobában csak 2005-ben helyezték el az ágy rekonstrukcióját. Magát a helyiséget 1961-ben újították fel, amikor a régi falburkolat megmaradt elemeinek a felhasználásával kialakították a rekonstruált falborítást. Ebből már hiányoznak a régi falburkolatba befoglalt kis festmények. A mennyezet négy sarkában található kis festett képeket azonban sikerült megmenteni: ezek fáziskép módjára a fáklyát emelő, a nyilazó, a vesszőjét kilőtt és a boldogság koszorúját felmutató Amort, a szerelem istenét ábrázolják. Ezeket legutóbb 2005-ben restaurálták, amikor a hercegi ágy rekonstrukcióját is elkészítették.

Felhasznált irodalom:

Dávid Ferenc: Eszterháza belső terei. Ars Hungarica, XXVIII. évf. (2000) 1. sz. 73–95.

Szentesi Edit: Eszterháza 18. századi leírásai. In: Kő kövön. Dávid Ferenc 73. születésnapjára. Stein auf Stein. Festschrift für Ferenc Dávid. Szerk. Szentesi Edit, Mentényi Klára, Simon Anna. II. kötet. Band 2. Vince Kiadó, Budapest, 2013. 165–229.

Vadászi Erzsébet: Magyar Versália. Műemlékek Állami Gondnoksága, Budapest, 2007

Fotó:  A hercegi hálószoba 2005 utáni állapota a rekonstruált ággyal és az eredeti részletek felhasználásával készített falburkolattal. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.


 

A herceg szalonjai

Eszterháza, a mai fertődi kastély négy díszlakosztályát 1764 és 1768 között az épület középrészében alakították ki. A földszinten a sala terrenából Nyugatra a herceg, „Pompakedvelő” Esterházy Miklós, Keletre pedig a hercegné, Maria Elisabeth Ungnad von Weissenwolff lakosztálya nyílt. Az emeleten ugyanebben a rendszerben a díszteremtől Nyugatra és Keletre szintén egy-egy lakosztály kapott helyet, ahol a 18. században a legelőkelőbb vendégeket szállásolták el.

Ezeket a lakosztályokat a barokk és rokokó kastélyépítészetben kialakult hagyományok alapján képezték ki. A korabeli kastélyok legfontosabb lakosztályai az épület közepén lévő díszterekből szimmetrikusan nyíltak. Az egyik oldalon általában a férfi, a másik oldalon pedig általában a női lakosztályok helyezkedtek el. Eszterháza középrészében a nyugati a férfi, a keleti pedig a női oldal volt. Ez az elrendezés a francia kastély- illetve palotaépítészetből származik, hozzánk német közvetítéssel jutott el.

Mivel a díszlakosztályok Eszterháza legrégebbi részében helyezkednek el, 1764-nél korábbi részleteik is vannak: a hercegi és a hercegnéi lakosztályban az 1960-as években kínaizáló falfestéseket tártak fel. 1764 és 1768 között azonban ezeket a falfestéseket drágább, igényesebb falburkolatokkal takarták el. Az előszobákat fal nagyságú olajfestményekkel, pannókkal díszítették. A legtöbb helyiségbe fa falburkolatot, ún. boiserie-t építettek be. Ennek a faragásait aranyozták, fényesre polírozott fehér felülete pedig az alabástromot vagy a márványt idézte fel. Ilyen volt a hercegi lakosztályban például a hercegi sarokszalon, a hercegi kandallós szalon és a hálószoba is. A legértékesebbek azonban a távol-keleti lakktáblákból készült falburkolatok voltak. Egyes helyiségeket pedig kínai papírtapétával, selyemszövettel vagy gobelinekkel láttak el. A falkialakítás rendszert követett, a barokk-rokokó kastélyépítészet szabályai szerint mindegyik helyiségtípus – pl. előtér, szalon vagy kabinet – a funkciójának megfelelő burkolatot kapott.

A főúri lakosztályok elrendezését a 18. században szigorú szabályok határozták meg. Az alaprajz nem csupán az építészeti divat, hanem a társadalmi elvárások hatásait is tükrözte. A barokk-rokokó kastélyépítészetre Európa-szerte a 17. században kialakult francia példák hatottak. Az eredeti minták azonban régiónként változhattak. Eszterházára sem közvetlenül, hanem közép-európai, leginkább német közvetítéssel kerültek át.

Egy főúri lakosztály alaprajzi sémája a következőként épült fel: egy vagy több előszoba, utána egy vagy több szalon, végül pedig a kisebb kabinetek, tehát intimebb szobák, és végül a hálószoba. Ezek között a helyiségek között hierarchiát állítottak fel. Az etikett megszabta, hogy ki hová léphetett be. A főurak vendégeik fogadását a szalonokban tartották, és megbeszéléseiket, hivatalos ügyeiket is általában itt intézték. A társasági élet tehát a szalonokban zajlott. A vendégeknek azonban az előszobában kellett várniuk. Ezt a helyiségtípust franciául antichambre-nak hívták. A legdrágább berendezéssel általában a kabineteket, az intimebb szobákat látták el. A tulajdonos gazdagságát és ízlését leginkább itt fitogtathatta. Számunkra talán furcsának tűnhet, de a hálószobák is nyilvánosak voltak: a kastélyokat látványosságként meg lehetett tekinteni, és ilyenkor az érdeklődőket a hálóba is bevezették. A 18. századi arisztokrácia élete ugyanis nagyon szorosan összefonódott a reprezentációval. Éppen ezért még a hálószobákat is ennek alárendelve alakították ki. Még társasági eseményeket is tarthattak itt: ma már kicsit furcsának tűnhet, de a nyugat-európai főnemesség köreiben szokás volt, hogy a sikeres szülés után a ház úrnője az ágyban fogadta a jókívánságokat kifejező vendégeket.

A fentiekben felsorolt helyiségtípusok Eszterházán is megvoltak. A sala terrenából a hercegi lakosztály előszobája, antichambre-ja nyílt. Utána következett egy sarokszoba, az ún. sarokszalon. Ezt követte az ún. kandallós szalon, majd a herceg hálószobája következett. Esterházy Miklós a hálószoba mellé egy ékszerdoboz szerű kabinetet is kialakíttatott magának, amit dolgozószobaként használt: ez volt az ún. kínai lakk-kabinet.

A társasági élet azonban leginkább a szalonokban zajlott és a hivatalos ügyeket is itt beszélték meg. Nagyon valószínű, hogy ez Eszterházán sem volt másképp: a herceg feltehetőleg a sarokszalonban és a kandallós szalonban fogadta a vendégeit. A kandallós szalon nevének oka van: a fűtést itt egy kandalló szolgáltatta. Ez a tény is aláhúzza, hogy a helyiség kiemelt szerepet kapott. A kandalló ugyanis reprezentatív berendezési tárgynak számított, hiszen a kastélyt cserépkályhákkal fűtötték. Csak a díszterembe és néhány kiemelten fontos térbe építettek be kályhák helyett kandallókat. Ilyen tér volt a hercegi kandallós szalon is. Ezeknek a helyiségeknek a fontosságát az is jelzi, hogy a korábbi falfestéseket drágább falburkolatra cserélték le. A fényes felületűre polírozott, fehér krétával „mázolt” faborítás ragyogása a legdrágább anyagokat, a márványt és az alabástromot idézte fel. Ennek a hatását az aranyozással is fokozták. A közép-európai kastélyépítészetben ez a fajta falburkolat elterjedtnek számított. A reprezentatív térkialakításhoz mindenesetre jól illett. Esterházy herceg tehát gondoskodott arról, hogy szalonjaiban vendégeit méltó körülmények között fogadhassa.

Felhasznált irodalom:
Dávid Ferenc: Eszterháza belső terei. Ars Hungarica, XXVIII. évf. (2000) 1. sz. 73–95.
Szentesi Edit: Eszterháza 18. századi leírásai. In: Kő kövön. Dávid Ferenc 73. születésnapjára. Stein auf Stein. Festschrift für Ferenc Dávid. Szerk. Szentesi Edit, Mentényi Klára, Simon Anna. II. kötet. Band 2. Vince Kiadó, Budapest, 2013. 165–229.
Vadászi Erzsébet: Magyar Versália. Műemlékek Állami Gondnoksága, Budapest, 2007

Fotók:
1. fotó: A fertődi Esterházy-kastély sala terrenája Dél felé, jobbra a hercegi lakosztály. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.
2. fotó: A hercegi sarokszalon. Az 1750-es évek végén készült kínaizáló falképeket az 1960-as években tárták fel. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.
3. fotó: A hercegi sarokszalon. Az 1764 és 1768 közöt készült falburkolat vagy boiserie maradványai az 1960-as években végzett felújítások után. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.
4. fotó: A hercegi kandallós szalon. Az 1730-as években készült kínaizáló falképeket 1969-ben restaurálták. 1764 és 1768 között hasonló falburkolattal takarták el őket, mint aminek a maradványai a hercegi sarokszalonban láthatók. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont


 

Szent István Eszterházán – a kastélykápolna bemutatása

A 18. században egy kastély elképzelhetetlen lett volna kápolna nélkül. A vallás akkoriban még a mindennapok részét képezte, így a szertartásokon való részvétel lehetőségét biztosítani kellett. Az Esterházyak római katolikusok voltak, ezért kastélyaikban katolikus kápolnákat találunk.

Fertődön, a 18. századi Eszterházán a kápolna a kastély nyugati íves összekötő szárnyában helyezkedik el. Akkor épült, amikor Esterházy Miklós herceg, a „Pompakedvelő” a korábbi kis süttöri kastélyt kibővíttette. A nyugati íves összekötő szárny a mai kastély középrészének a magját kötötte össze egy különálló melléképülettel, a kocsiszínnel. Ennek a falait a mai kastély nyugati szárnyába építették be. A nyugati íves összekötő szárny földszintje és első emelete 1763 és 1765 között épült. A második emeletet 1775 és 1778 között húzták fel rá. A kápolna az első kibővítési ütemben készült el. Kupolája fölé egy kis toronyszerű világító nyílást, egy ún. laternát is építettek, amit a 19. század közepe tájékán bonthattak le.

Szerencsére a kápolnán dolgozó mesterek közül több nevét is ismerjük. A kupolafreskót Josef Ignaz Mildorfer, a bécsi képzőművészeti akadémia professzora készítette csakúgy, mint a középrészben a díszterem mennyezetképét.

A kép azt a jelenetet ábrázolja, amikor Szent István, Magyarország első királya Szűz Mária pártfogásába ajánlja Magyarországot (Patrona Hungariae). Az államalpító Szent István országfelajánlásáról Hartvik győri püspök 12. században írt legendája emlékezik meg. Eszerint a király ezt öt nappal halála előtt, 1038. augusztus 15-én tette meg. Ez Nagyboldogasszony napja, a római katolikus egyház legnagyobb Mária-ünnepe. A Hartvik-legendára alapozva alakult ki a 17. században az a nézet, hogy Magyarország mindenkori oltalmazója, sőt birtokosa Szűz Mária. Valószínűleg tehát nem lehet véletlen, hogy Esterházy herceg ezt a jelenetet örökíttette meg kastélykápolnája kupoláján. Hiszen a Magyarország legbefolyásosabb családjának feje, a Királyi Magyar Nemesi Testőrség tagja és fényes katonai karriert befutó főnemes volt.
 

Mildorfer mellett más mestereket is ismerünk. A falak stukkómárványozása feltehetőleg Stephan Maria Steinböck műve. Az oltárt is ő, vagy Mathias Landwieder készítette. Ennek az utóbbinak a stukkómárványozása és aranyozása Martin Carl Kellerhez, stukkómunkái pedig feltehetőleg Johann Michael Reiffhez köthetők.

A kápolna eredeti oltárképét 1945-ben a megszálló szovjet hadsereg elégette. Ez a kastélykápolna tituláris szentjét, Páduai Szent Antalt ábrázolta Szűz Mária társaságában. Feltehetőleg egy itáliai, vagy itáliai tanultságú mester műve lehetett. Minden felszentelt római katolikus templomnak vagy kápolnának van egy tituláris szentje, azaz védőszentje. Ez az a szent, akinek az épületet a védelmébe ajánlják. Páduai Szent Antal a 13. században élt. Portugál származású ferences szerzetes volt. A szegények védőszentje. A kápolnáról készült 1940 körüli fotón is látható, hogy az eredeti oltárképen jellegzetes attribútumával, azaz ismertetőjegyével, karján a gyermek Jézussal ábrázolták.

A kastélykápolnát, így az oltárképet korabeli ismertetők is említik. Esterházy herceg például 1784-ben Beschreibung des Hochfürstlichen Schlosses Esterháß im Königreiche Ungern címmel Pozsonyban német nyelven kiadatta kastélya bédekkerét. Ebben az ismertető füzetben az alábbiakat olvashatjuk:
„A kápolna. Nagyon egyszerű, szürkén márványozva és aranyozva, valamint négy oldalsó oratóriummal ellátva. A nagyon szép oltáron van egy szépen megfestett kép, ami Szent Antalt ábrázolja.”

1786-ban Johann Matthias Korabinsky pozsonyi könyvkereskedő és térképész Pozsonyban kiadott Geographisch-historisches und Produkten Lexikon von Ungarn című, német nyelvű lexikonjában is hírt adott a kápolnáról:

„A kastélykápolna a kézikönyvtár közelében van. Szürkén márványozott és gazdagon aranyozott. A kupolát freskó borítja. Az oltárképet egy itáliai festő készítette, Mária mennybevitelét, vagy más hírek szerint Szent Antalt ábrázolja. Kétoldalt vannak az oratóriumok.”

Eszterháza Vályi András földrajztudós 1796-ban, Budán megjelent Magyar országnak leírása című munkája első kötetében is szerepel. A magyar nyelvű leírás a Beschreibungra és Korabinsky lexikonjára támaszkodik:

„Nem meszsze van ide [t. i. a kézikönyvtárhoz] a’ Várbéli Kápolna, melly szürke forma színű márványozást mutat, díszesen meg aranyozva, ’s boltozati fedezete gyönyörű festéssel ékesíttetik. Az óltár felett van egy olasz képíró által készítve Boldogságos SZŰZ MÁRIÁNAK menybe menetele.”

A kápolnában jelenleg látható oltárkép is 18. századi munka. Felix Ivo Leicher műve, és a megváltás allegóriáját ábrázolja. Az eredeti oltárkép pótlásaként 2001-ben került a kápolnába, a tétszentkúti római katolikus templom letétje. A kápolnát a II. világháború végén bekövetkezett pusztítások után 1998 és 2001 között restaurálták. Ekkor a 19. században lebontott laternát is rekonstruálták. A kupolafreskó helyreállítását Pintér Attila és Radukov Angel restaurátorok végezték el.

Felhasznált irodalom:

Fotók:

1. fotó: A fertődi Esterházy-kastély kápolnája. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár.

2. fotó: Tóth Áron: A fertődi Esterházy-kastély kápolnájának kupolafreskója, 2019. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft.

3. fotó: Diebold Károly: Az eszterházai kastély kápolnája, 1940 körül. Diebold-album. Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. Fotótár, 97-2016.


 

Látogatói információk

NYITVATARTÁS:
hétfő: zárva
kedd-vasárnap 10.00-17.00
pénztár nyitvatartás: 9.45-16.30

 

KARRIER

Projektek 

Parkoló - térkép